A férjem kitalálta, hogy vegyek neki napelemet.
Nagyon sokszor panaszkodik, hogy nem elégedett velem önállóság tekintetében. A házimunkába is gyakran beleköt, szerinte nem törlöm elég alaposan a port, és nem elégedett azzal sem, hogy csak háromnaponta viszem ki a szemetet. Azt mondta, túl hangosan dudorászok a házimunka közben, zavarja őt a munkában, bár saját dolgozószobája is van. Soha semmi nem elég jó neki. Miatta plasztikáztattam meg az ajkaimat is, mert nem volt megelégedve velük, de ez persze egy teljesen más téma, csak most már a frusztrációm miatt is őt teszem felelőssé.
Mindenesetre az zavarja leginkább, hogy „nem vagyok elég önálló”. Megkérdeztem arról, hogy mit ért ezalatt, és legfőbb sérelmének azt hozta föl, hogy nem tudok recept nélkül főzni, mindig ki van nyitva a szakácskönyv az adott oldalon (nem tudom, hogy ez őt miért zavarja különösképp, csak akkor jön be a konyhába, ha kötözködni akar), sosem variálom meg kicsit sem a hozzávalókat. Persze attól való félelmemben nem nyúlok hozzá soha az eredetihez, mert félek, hogy bármilyen változtatást kiszúrna, és azt is élesen kritizálná, megjegyezné, mennyivel jobb volt a kreativitásom rávetítése nélkül.
Szóval elég összetett és szomorú a viszonyunk egyébként. Mindent megkapok, amit csak szeretnék, de ő rendkívül passzív-agresszív és bántó, szóval mostanában elgondolkodom azon, megéri-e ennyire elkényeztetve lenni, ha valódi szeretetet nem kapok tőle, csak az anyagiságokban nyilvánul meg a törődése.
Legutóbb kaptam tőle egy gyönyörű, swarovski fülbevaló gömböt, kerek foglalatosat, mert látta, hogy böngészem az ékszershopot .
Kiválasztotta a legszebbet, egy kristályos fülbevalót, kerek foglalattal. Mindig is jól ismerte az ízlésemet. Olyan ékszert választott, amely minden ruhához, minden alkalomhoz és sminkhez tökéletesen illik. Ilyenkor mindig érzelmessé válok, ha eszembe jut, hogy ennyire tudja, mit szeretek, aztán az első beszólásakor újra felidegesítem magamat.
Amikor elmentem a napelemért, mert az új mániája, hogy vezessük be a megújuló energiákat az életünkbe, még a fiatalember is megdicsérte az ékszert a fülemben, a csillogó swarovski fülbevaló gömböt, hogy ez mégis milyen gyönyörű, meséljem már el, honnan van, (biztosan nagyon szeret, akitől kaptam, ha ilyen szép ajándékokkal halmoz el), ő is meglepné a szerelmét egy ilyen ékszerrel.
A napelem vásárlásom – hála a mindenkinek tetsző ékszernek a fülemben -, sikeres volt. El tudtunk beszélgetni első körben arról is, aztán a férfi, aki segített a választásban, ismerte már a stílusom, és megértő volt a mit sem tudásommal kapcsolatban. Nyilván semmit sem tudtam a napelemekről.
Az egyik legszuperebb technológiát választottuk ki közösen, intéztünk futárt is, én pedig mindeközben nagyon csillogó és szép voltam, a ragyogó fülbevalónak köszönhetően, amely szinte kontúrt adott a vonásaimnak.
Amikor a férjem hazaért, a napelemes berendezés fogadta a nappaliban. Látta, hogy a fiatalember, aki segédkezett nekem a választásban, szinte túl kedvesen beszélget velem. A fény úgy játszott a swarovski fülbevalómon, amikor egyetlenem belépett a nappaliba, mintha maga lenne a forrása. A munkás férfi pedig túl közel hajolt hozzám, miközben beszélt.
Férjem, András arcán fölvillant a féltékenység. Elég elégedett voltam.
Amellett, hogy megoldottam a feladatot önállóan (értsd: adottságaimra és csillogó fülbevalómra támaszkodva), még az aggodalom csíráját is fölgerjesztettem szeretett férjemben, annak kapcsán, hogy lehet, hogy más férfiak is észrevesznek.
Mikor kifizette segítőmet, András ideges erőszakossággal szorította meg a kezét.
Ki hitte volna, hogy egy tündöklő swarovski fülbevaló gömb elég önbizalmat ad majd megtépázott önérzetemnek ahhoz, hogy játszmázni kezdjek, és egy kis flörttel rámutassak férjemnek arra, hogy igenis értékes és szép asszony vagyok.