Akármennyire igyekszik is az ember decens, példaértékű életet élni, sajnos előfordul, hogy valami félresiklik. Sokan vannak, akik próbálják magukat meggyőzni, hogy a pénz igenis boldogít, az a helyzet, hogy ez egy hazugság. Rendben, biztos jobb egy Ferrariban sírni, mint a metrón, de ha űr keletkezik a lelkedben, akkor az semennyi pénz, és semmilyen tárgy nem töltheti be. Hiába próbálkozol, elnyeli, mint a fekete lyuk. Egy kedves barátom apukája, aki napelemek és alkatrészek forgalmazásával tett szert a vagyonára, ezt a rosszabbik módon tapasztalta és tanulta meg. Ők mindig is azzal lógtak ki a sorból, hogy sokkal gazdagabbak voltak, mint mindannyian együttvéve, mármint a baráti társaságban, de mégis meg tudtak maradni normálisnak. A barátunk se kérkedett vagy nagyzolt soha, ugyanúgy kezelt mindannyiunkat, mintha ugyanabban a társadalmi státuszban lennénk. Ő aztán nem volt az a klasszikus, filmbe illő gazdag ficsúr. Viszont amikor az anyukája meghalt autóbalesetben, az nagyon komolyan megrázta őket. Az apukája különösen összetört, és az a baj, hogy ha egy tehetős ember maga alá kerül, akkor nincs az a mennyiségű ital, amit ne engedhetne meg magának. Olyannyira, hogy már szükségessé vált az addiktológiai intézetek budapest környékén való keresése, mert féltünk, hogy az életébe kerül.
Természetesen a barátomat is nagyon megrázta a veszteség, viszont ami az apjával végbe ment, az inkább rémisztő. Bezárkózott, nem ment sehová, és a nap minden percében részeg volt. Elfogyasztotta a teljes italgyűjteményét, amit harminc éve halmozott, és ami a legkülönlegesebb alkoholos párlatokat tartalmazta. Sokszor úgy találtak rá, hogy nem volt magánál, vagy delíriumos állapotban volt, magatehetetlenül, mint egy csecsemő. Szörnyű, hogy egy egykor tehetséges és életvidám ember idáig süllyed a gyászban. A barátom elkeseredve mesélte, hogy az apukája életét félti, és kért, hogy ha tudok, próbáljak meg én is segítséget keresni. Itt jött az ötlet, hogy biztos vannak addiktológiai intézetek budapest környékén, hátha az egyik megfelelne.
Kis kutatást követően megtaláltam egy magán addiktológiai klinikát, ahol rövid idő alatt tudnak hatalmas eredményt elérni. Neves szakemberekkel és felépült alkoholistákkal karöltve, egyfajta terápiás módszerrel kezelik az alkoholistákat, és bár kissé költséges az eljárás, minden fillért megér. Korábban nem is találkoztam olyan céggel, klinikával, ami képes mindössze 28 nap alatt látványos változást elérni, mindemellett pedig felmérést, konzultációt és utógondozást is tartanak. Haladéktalanul elküldtem a barátomnak ezt a weboldalt, és nagyon sok sikert kívántam neki, mert szerintem ennél jobb esélyt nem kaphat az apja. Ő megköszönte, és megígérte, hogy mindenképpen adnak a dolognak egy esélyt. Kis szünet után szólt, hogy az apukája bevonult a kezelésre, és nem tudja eléggé megköszönni a segítségemet. Szerintem ez nem érdemel köszönetet, hiszen segíteni valakin, akit ismerek kiskölyökkorom óta, kifejezetten kötelesség, nem jótétemény.