Ma úgy terveztem, hogy pihenek, és nem fogok semmit csinálni, csak élvezem a verőfényes napsütést. Már nagyon vártam arra, hogy végre napot lássak, és érezzem a melegét is.
A nap terve
Miután ma nem kellett bemennem dolgozni, így már a reggel is jól indult, hiszen nem 6 órakor az óracsörgésre keltem fel. Nem mintha annyira nagy alvó lennék, aki akár 10 óráig is el tudna aludni, de azt sem bánom, ha nem kell korán kelni.
Szóval az órát még tegnap este gondosan kikapcsoltam, hogy véletlenül se csipogjon. Gondolom már te is jártál úgy, hogy elfelejtetted kikapcsolni, közben nem is kellett volna felkelni, és annyira bosszantó, mikor feleslegesen csipog.
A reggeli tejes kávém már 8 órakor túl voltam, és miután semmi értelmes ennivalót nem találtam itthon, úgy döntöttem, hogy elmegyek vásárolni. Látszik, hogy mennyire sűrűn eszek itthon, egy falat kaja sincsen. Nem is baj, hiszen az ablakból láttam már, hogy süt a nap, így mindenképpen ki szerettem volna menni.
A reggelim
Ha már csak tejeskávé jutott, akkor a kedvenc olasz pékségem felé vettem az irányt, és amúgy is szerettem volna venni olyan hosszúkás bagettot, mert azt imádom, így akkor keresek valami reggelinek valót is mellé. A pékség természetesen szokás szerint roskadásig volt minden féle étellel és miután nem tudtam választani az édes, és a sós ételek közül, így most úgy döntöttem, hogy megengedem magamnak, és mind a két féléből választottam.
A nap további részében, miután a reggelin is túl voltam, a vásárlás volt a következő lépés. A kocsiba ülve tanakodtam, miközben a reggelimet majszoltam, hogy merre is menjek először. Úgy döntöttem, ha már péntek van, akkor úgy is nyitva a piac, és ezer éve nem voltam kint, így arra indultam. Ti szoktatok járni piacra?
Azért azt gondolom, minden kis piacnak megvan a maga hangulata. Régi ismerős arcok, azon tűnődtem, miközben a sorok között mászkáltam, hogy milyen régen is jártam itt. Hát igen, mielőtt ebbe a munka körbe csöppentem, több időm volt mindenre…többek között a vásárlásra is. A tojásos néni, nem is láttam a piacon, eleinte mindig tőle vettem tojást…
Szerintem egy órát biztosan bolyongtam a piacon, vettem zöldséget, gyümölcsöt, tésztát, mindent amit itt lehet kapni, még a jó házi sajtot, és sonkát sem hagytam ki. Ha már ritkán jutok ki, legalább viszek haza valami ehetőt is, és be kell, hogy valljam, élveztem a szabadságot, és a hangulatot is, amit rég nem éreztem már.
Egyéb tennivalók
A piacról kivergődve, a kocsihoz indultam, hiszen kissé felpakoltam magamat, még örültem is neki, hogy közel találtam parkolóhelyet, így talán a szatyrok is kitartanak addig. Persze a telefon mikor csörög, mindig a legjobbkor. Biztos voltam bene, hogy bentről hívnak, hogy valamit nem találnak, vagy segíteni kell, de tévedtem. Heni volt a vonal túloldalán, és éppen arról kezdett el nekem ujjongani a vonalban, hogy micsoda bukósisak akciót fedezett fel, és hogy képzeljem el, milyen szerencséje van… Beszélgettetek már valakivel úgy, hogy akár az asztal közepére is letehetted volna a telefont, és ő észre sem vette volna, hogy nem beszélsz? Na ez is hasonló volt.
Még boltba is kellett mennem, és ha már a városban voltam, akkor persze a postára is csekkek miatt, és bankba. Az ebéd…szokás szerint sok idő nem jutott rá, de nem is bántam, mert annyi zöldséget vettem, hogy hazaérve úgy döntöttem, hogy főzök egy jó levest belőle… A nap hátralévő része így főzéssel, pihenéssel, olvasással telt.