Hosszú nap volt a mai, de nagyon szép napot töltöttünk együtt. Már nagyon régóta szerettük volna, ha kicsit együtt van a család, de sajnos nem volt rá mostanában időnk. Mindenki rohan, és folyton dolga van…
A rohanó világ
Azért mennyivel jobb volt régen…miért mondom ezt? Nem volt ennyi rohanás, az embereknek sokkal több idejük volt egymásra. Ma pedig, van hogy arra sincsen időnk, hogy köszönjünk egymásnak.
Ma egy igen érdekes verset olvastam. Hogy miről szólt? Mivel ezekben az időkben emlékezünk az elhunyt szeretteinkre, ilyenkor minden tele van emlékező képekkel, versekkel. Egy ilyen verset olvastam én is, ami igen csak elgondolkodható. A verset aki írta igen csak jól látta a dolgot. Arról írt, hogy amikor meghal valaki, elvesztünk egy szerettünket, az mennyire fájdalmas, és hogy mennyire bánkódunk érte. Viszont mennyi olyan ember van körülöttünk, aki igen csak vágyna arra, hogy meglátogassuk, vagy csak rányissuk az ajtót, de nem tesszük meg. Vajon hányan vagyunk így? Hányan vagyunk úgy, hogy van olyan rokonunk, barátunk, aki hiányzik, és mondjuk csak ígérgetjük hogy meglátogatjuk, elmegyünk hozzá, és már hónapok óta nem mentünk el…
Ma eleget tettünk
Nem csak azért érzem magamat jól, mert hogy teljesítettünk egy feladatot, hanem mert miután elolvastam ezt a verset, jó érzéssel töltött el, hogy régen látott családtagokkal van lehetőségünk találkozni.
Nem is emlékszem, hogy mikor láttam utoljára a nagybátyámat. Igaz, nem a szomszédban lakik, és jó pár kilométer választ el minket egymástól, de mégis, ez kifogás lehet? Tényleg mindenre van időnk, csak egymásra nem? Hogy lehet a munka, vagy bármi más mindig fontosabb mindennél? Ki lesz akkor majd velünk, vagy ha elmegyünk, akkor majd ki fog a sírunk felett állni…
Mint sokan, mi is kilátogattunk a temetőbe egy gyertyát gyújtani, vagy koszorút vinni. Holnap már megint rohanás lesz, és az iskola is kezdődik. Az unokahúgom is német nyelvtanfolyamokra jár Budapesten. Iskola, nyelvtanulás, annyi minden, csoda, ha meg nem bolondulnak a gyerekek is ettől a sok rohanástól.
Azért mennyivel jobb volt a régi élet, amikor még nem volt autó, nem volt mobil telefon…és jobban figyeltünk egymásra, szeretteinkre, és arra, hogy egyszer elveszthetjük őket.