Azt hiszem, soha nem gondoltam arra, hogy én valamikor is külföldre menjek dolgozni. Igaz, a középiskola után nehezen találtam munkát, de a külföldi munka gondolatát mindig elhessegettem. Te gondoltál már arra, hogy külföldön dolgozz?
Ki hol szeretne dolgozni
Azt gondolom ebben a kérdésben eléggé megoszlik a vélemény. Vannak olyanok, akik már a szakma választásánál azt veszik figyelembe, hogy a későbbiek folyamán mi lehet az, ami esetleg külföldön is keresett szakma lehet. Bár azt gondolom, hogy bármilyen szakma jó szakembere talál megfelelő munkát magának külföldön. Persze nehéz eldönteni, hogy mit akarunk majd mondjuk 5 vagy 10 év múlva dolgozni, és az sem biztos, hogy menet közben szeretni fogjuk azt, amit tanulunk.
Ha te is úgy jársz, mint én, hogy szeretted azt, amit tanultál, csak elhelyezkedni nem tudsz benne, vagy esetleg meg sem fizetnek érte, akkor elgondolkozol azon, hogy külföldre menj. A sors sokszor mást akar, mint mi.
Itthon, vagy külföldön
Mint említettem, nem terveztem külföldi munkát. Miután a bátyám elég messze lakott tőlünk, így a szüleimnek én voltam a segítsége. Idősek is voltak már, és nem szívesen hagytam őket egyedül. Így egyértelmű volt, hogy a közelben maradok, és ha kell, segítem őket. Ha nehezen is, de sikerült az iskola után a szomszéd nagyvárosban elhelyezkedni, így munkám is volt, és a családot is közel tudhattam. Persze a szokásos ingázás nehéz volt, hiszen akkoriban még nem volt jogosítványom, és hiába a csak 18 kilométernyi 
különbség, igen sok idő telt el vele oda vissza.
Aztán szegény szüleim megöregedtek, és meghaltak. Először anyám hallt meg szélütés következtében, aztán pedig apám. Tudtam, hogy nem lesz sokáig egyedül, hiszen több mint 56 év után el sem tudta képzelni az életét anyám nélkül. Sokszor eszembe jut, hogy ennyit leélni együtt. Igen hosszú idő, azt sem hiszem, hogy én meg fogom találni azt a párt, akivel ennyit leélhetek. Igaz más volt abban az időben, mások voltak az emberek, és más értékek voltak a fontosak.
A munka keresés
Már semmi nem tartott itthon. Nem kellett a szüleimet gondozni, nem volt kihez menni. Persze barátaim voltak, nem maradtam egyedül, de mégsem éreztem magam jól a bőrömben.
Aztán az egyik internetes portálon olvastam a szobalány állásról. Végzettséget nem igényelt, különösebben semmit sem kértek, csak nyelvtudást. Miután az utóbbit illetően nem volt gondom, így elhatároztam, hogy jelentkezem egy ilyen munkára. Veszteni valóm nem volt. Szerettem volna kiszabadulni, messze mindentől, távol az emlékektől egy kicsit. Elmentem, érdeklődtem, és két hónap múlva már kint is találtam magamat. Soha nem bántam meg, hogy kijöttem. Nem tervezem, hogy kint maradjak évekig, de egy darabig biztosan. Szeretem a munkámat, és azt is, hogy ez ez más jellegű munka, kihívás, és itt is meg kell ugyan úgy felelni.