A tavalyi évben elhatároztam, hogy amennyire a pénztárcám engedi, igyekszem megújuló energiaforrásokkal fenntartani a házamat. Négyen vagyunk a családban, feleségem, két gyermekünk és én. Elég sok fogyasztó van a háztartásunkban. Van két klímánk a földszinten és az emeleten is, két mosógépünk, egy mosogatógépünk, három laptop és egy darab számítógép, egy mélyhűtő, kettő darab hűtő és elektromos tűzhely és főzőlap. Ezen kívül sok kisebb fogyasztó is van a házunkban, kertünkben. Elég magas a számlánk, ezért úgy döntöttem, a kezembe veszem az irányítást.
Sikerült már beszereznem kettő darab szélkereket, amik az udvarunkon állnak és termelik az energiát. Ezen kívül elkezdtem saját kezűleg építeni egy kisebb vízerőművet is, mert a kertünk mellett halad el egy patak, aminek partja hozzánk tartozik. Ami hiányzik még, az a napelemek telepítése https://ideassolar.hu/napelem-rendszer-es-a-napelem-mukodese/ a tetőre. Úgy gondolom, ha ez is meglenne, akkor már teljes önellátásban tudnánk élni a családommal és nem kerülnénk soha kiszolgáltatott helyzetbe és nem kéne több villanyszámlát fizetnünk.
Amíg a napelemre spórolok, elkezdtem gondolkozni azon, hogy a kifogyhatatlan megújuló energiából mit tudnék még működtetni. Hiszen ha több elem is a segítségemre van, mint a víz, szél és napfény, akkor már szeretnénk minél több dolgot megújuló energiával működtetni. Mivel nagyon szívesen barkácsolok, szerelek és tervezgetek, kigondoltam valamit.
Az ötletem az volt, hogy megpróbálom robotizálni a konyhabútorunkat. Arra gondoltam, hogy a munkalap sarkába beépítenék egy panelt, amiről irányítható lenne a konyhabútor minden fiókja és ajtaja. A munkalapnak a sarkában szeretnék kivágni egy részt és érintőképernyőt alárakni az üveges felületnek. Egy érintőképernyős panel lenne ott, amin folyamatosan látszódna a konyhabútor rajza, minden ajtó és fiók. Ha zölden világít az adott ajtó vagy fiók, akkor nyitva van, ha rákattintunk, akkor piros lesz és becsukódik. Fordítva ugyanígy működne. Ha piros és rákattintunk, akkor kinyílik és zöld lesz. Az én képességeimmel ez teljes mértékben kivitelezhető, mert értek ennyire hozzá. Persze a feleségemnek kevésbé tetszett az ötlet, mondván, hogy nincs sok értelme, de benne volt. Tudja, hogy nekem minden kell találnom valamit, amin tudok dolgozni itthon, olyan valami, amit tudok szerelgetni. Úgy voltam vele, hogy mivel kifogyhatatlan az energiaforrásunk és folyamatosan megújul, ezért szeretnék a leginkább kihasználni azt, ezért találtam ki a konyhabútor robotizálását.
A két kisebb gyermekemnek, Dórinak, aki 8 éves, és Olivérnek, aki 9 éves, nagyon tetszett az ötletem. Nem is csoda, hiszen ez nem csak az én játékom lesz, de az övéké is.
Kicsit alábecsültem a projektet és túlbecsültem magam, mert rendesen megszenvedtem vele, 4 hétig minden hétvégén csak ezzel foglalkoztam és este, amikor elkezdtem, reggelig bütyköltem csak. Teljes megszállottsággal szereltem a konyhabútorba az érzékelőket, vezetékeztem be és szereltem be az érintőképernyős panelt.
Tudom, hogy nem egy olyan dolgot alkottam, amitől boldogabb lesz az ember, de mindenképpen boldogságot okozott az, hogy elkészíthettem!